Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet!:)
Jó olvasást hozzá és várom a komikat!:)
-
Mi az, hogy holnap utánig nem mehetek ki? – kérdezte Qhuinn kissé emeltebb
hangon, mint azt Jane hallani szerette volna.
-
Én vagyok az orvosod – jelentette ki a nő rezzenéstelen arccal, állva a fiú
villámokat szóró tekintetét. – Ha azt mondom, két napig a fenekeden ülsz, és
nem erőlteted meg magad, akkor te azt fogod tenni.
-
Egy fenéket! – mordult fel, és dühösen fel-alá kezdett járkálni a szobában.
Bele sem mert gondolni, hogy fogja túlélni a következő negyvennyolc órát, ha
nem harcolhat. A teste igényelte a mozgást, a feszültség és az energia
levezetését. Ha legalább lemehetne edzeni…, de hát Jane azt is megtiltotta,
legalábbis egy napra, és utána is csak visszafogottan, nem túlzásba esve
súlyzózhat párat. Ami neki édes kevés volt!
Látta,
hogy Corie az ágyon ülve aggodalmasan és kissé értetlenül néz rá, de esze
ágában sem volt közölni vele, hogy lényegében miatta vannak ennyire pattanásig
feszülve az idegei. Imádta a lány közelségét, imádta a csókjait, de amit még
ennél is jobban imádott volna, az egy kiadós ágytorna! Úgy érezte, ezer év telt
el azóta a szőke csaj óta a Vasálarc mosdójában. Pedig hány napja volt? Kettő…
Nem, három. Három napja… Corie mindössze ennyi ideje lépett be az életébe és
forgatta fel, de fenekestül. Hiába is ment volna el egy klubba – már ha
megtehette volna -, egyik lány sem lett volna képes felizgatni. Nem! Arról szó
sem lehetett. Neki csak egyvalakire volt szüksége!
-
Qhuinn, figyelsz rám? – kérdezte Jane, amivel végre elérte, hogy a fiú felé
forduljon.
-
Mi az?
-
Épp azt mondtam, hogy a belső sérüléseidnek több időre van szükségük, mint ami
kívülről látszik – magyarázta a doktornő. – Elismerem, a sebed majdnem teljesen
begyógyult, de az csak a látszat. Ha nem akarsz megint a késem alá feküdni,
fogadj szót, amíg azt nem mondom, hogy most már kimehetsz harcolni.
Qhuinn
lenyelt egy káromkodást, ami igencsak kikívánkozott volna belőle, de nem volt
szüksége rá, hogy Vishous nekitámadjon, amiért tiszteletlenül beszélt a felével.
-
Rendben – morogta az orra alatt, és közben már arról győzködte magát
gondolatban, hogy képes lesz nyugodtan feküdni éjszaka Corie mellett és nem
erőltetni a testség semmilyen formáját.
Jó
vicc…
Miután
Jane magukra hagyta őket, Corie lassan felemelkedett az ágyról és közelebb
lépett hozzá.
-
Jól vagy? – kérdezte halkan. Nem érthette persze, hogy mi minden zajlik le épp
a fiúban, de arra még így is ráérzett, hogy kissé feszült.
-
Jól leszek, ha végre harcolhatok – vágta rá ingerülten, amitől a lány
megrezzent. Qhuinn ezt látva összeszorította a szemét egy pillanatra, hogy
uralkodni tudjon magán, majd odalépett hozzá és megfogta a kezét. – Ne haragudj!
– mondta. – Nem szeretek tétlenül ülni.
-
Megértem – bólintott a lány őszintén. – De hallgass Jane-re. Jót akar neked.
-
Igen, tudom – vallotta be kelletlenül. – De akkor sem szeretem a semmittevést.
Corie
egy pillanatig csak nézett rá, majd elmosolyodott.
-
Nézd a dolog jó oldalát – mondta. – Így végre bepótolhatjuk azt a mozizást,
amiről beszéltünk.
Qhuinn-nek
teljesen kiment a fejéből, hogy a beosztása utáni időpontra megbeszélték, hogy
megnéznek egy filmet, csakhogy épp akkor sérült meg. Bár abban nem volt biztos,
hogy a sötét terem segíteni fog felfokozott állapotán, de mivel a többieket is
hívni akarták, az sokat lendített a helyzetén.
-
Milyen igaz – vágta rá lelkesen.
Fél
óra múlva összegyűlt a kis társaság. Majdnem mindenki ott volt, mivel aznapra
Wrath mindenkit kivett a szolgálatból. A filmet Rhage választotta –
természetesen. Úgy gondolta az Underworld,
mint vámpíros film, vicces lesz Corie számára – bár ebben Qhuinn kicsit
kételkedett. Nem igazán tűnt a lány akciófilm vagy éppen horror imádónak, de
nem ellenkezett, mikor meghallotta.
A
terem elég nagy volt, legalább ötven ember kényelmesen elférhetett benne, így
kissé szétszóródva foglaltak helyet. Qhuinn és Corie a legfelső sorban ültek
le, néhány széknyire Blaytől és Johntól. A fiú nem bírta ki, hogy ne érjen
hozzá a lányhoz, bár tudta, ezzel csak saját magát kínozza. Megfogta a törékeny
kis kezet és összefűzte ujjaikat kettejük között. Corie felmosolygott rá a
sötétben, amitől Qhuinn hirtelen a fellegekben találta magát. A megjelölés
illata körülvette őket, egyértelműen jelezve mit szeretne, de nem tehetett
ellene semmit sem. Ösztönös dolog volt, akárcsak a nadrágjában megkeményedő
férfiassága, ami kényelmetlenül feszült a sliccének.
Nehéz
órák, vagy inkább napok állnak előttem – gondolta magában, majd
figyelmét a filmre fordította, bár már látta néhányszor.
Nem
lepődött meg rajta, hogy mikor az első farkasok – akik még őszerinte is igen
ocsmányul néztek ki – megjelentek, Corie összerezzent a székében ülve, de
egyszer sem fordította el a fejét. Bátran nézte a számára már félelmetesnek
számító jeleneteket, mindössze csak görcsbeugró ujjai mutatták meg igazi
érzelmeit.
Alig
telt el fél óra, Qhuinn nem bírta tovább nézni, ahogy a lány küzd az egyre
inkább eluralkodó félelmével. Egyáltalán nem volt hozzászokva az ilyen jellegű
filmekhez, ez tisztán látszódott rajta. Éppen ezért Qhuinn hirtelen elengedte a
kezét és felhajtotta a közöttük lévő karfát, majd magához húzta a meglepett
lányt. Karjával átölelte a hátát, Corie arca pedig a mellkasához simult. A
változás azonnali volt. Még Qhuinnt is meglepte, hogy a lány mennyire
biztonságban érzi magát a karjában, de mindez nem kis büszkeséggel töltötte el.
Ám
a helyzetén csak még inkább rontott. Illata beszivárgott az orrába, és mikor
elérte a józan gondolkozásért felelős agyféltekéjét, az egyszerűen kikapcsolt.
Ha nem lettek volna egy helyiségben a többiekkel, ott a helyszínen rávetette
volna magát és addig nem nyugodott volna, míg végre birtokba nem veheti a
lányt.
Nem
mert megmozdulni, mert azzal lebuktatta volna magát Corie előtt, így inkább
figyelemelterelésként magában számolta a másodperceket, amik még hátravoltak a
filmből. De ez sem segített. Végül már az imádkozáshoz folyamodott, ami
körülbelül annyira volt rá jellemző, mint Walt Disney meséket nézni, de nem
volt jobb ötlete.
Mikor
végre megkegyelmeztek rajta és vége lett a filmnek, begörcsölt izmokkal állt
fel a székről és reménykedett benne, hogy a bőrnadrágja elég szoros ahhoz, hogy
kellőképp leszorítsa sátrat állító férfiasságát.
-
Na, tetszett a film, Corie? – kérdezte Rhage fülig érő szájjal.
-
Aha – bólintott a lány. – Mikor nézzük meg a második részét?
Qhuinn
elégedetten látta, hogy a lelkesedés letörte kissé Rhage szarvát, aki arra
számított, hogy a lány majd hevesen tiltakozni fog a folytatás ellen. De ez az
állapot nem tartott sokáig a poén gyárosnál.
-
Mit szólsz a mosthoz? – kérdezte ravaszkásan, mire Corie megrázta a fejét.
-
Inkább holnap – mondta. – Mára elég volt a vámpírokból. – Qhuinn és a többiek
is rákapták a tekintetüket. A lány meg is szeppent hirtelen, majd piros arccal
elmosolyodott. – Úgy értem azokon kívül, akik ebben a házban vannak – tette
hozzá magyarázatként.
-
Már kezdtem azt hinni, hogy ránk untál – nevetett fel Rhage, amivel azonnal fel
is oldotta a hirtelen jött kis kellemetlenséget.
-
Nyughass, Hollywood! – veregette vállon Butch, ahogy elhaladt mellette. –
Inkább menjünk billiárdozni.
-
Megint ki akarsz kapni? – csapott le a lehetőségre Rhage és követte a
testvérét.
-
Mit akarsz csinálni? – érdeklődött Qhuinn, mikor lassacskán a többiek is
szétszéledtek.
-
Nem kell John mellett lenned? – kérdezett vissza Corie.
-
Itt a házban nem – vágta rá. Szerencsére ez tényleg így volt. Úgy érezte,
legalább tíz év eltelt már azóta, hogy megölte az unokatestvérét, Lash-t,
amivel elindította azt a lavinát, ami végül az életőri kinevezéséhez vezetett. Nem akart a nyomorultra gondolni,
főleg nem akkor, mikor Corie-val volt, de nem tehetett róla. Az emlékek szépen
lassan bekúsztak az elméjébe. Hirtelen úgy érezte, megint ott van abban a
zuhanyzóban, ami az öltözőből nyílt és újra látja, amint Lash bántani akarja
Johnt. Ezúttal is, mint mindig, mikor eszébe jutott az a nap, fellángolt benne
a harag és ebből tudta, hogyha újra ott lehetne, akkor sem cselekedne másként.
Nem bánta meg!
-
Akkor menjünk fel a szobádba – mondta Corie, amivel sikeresen visszarántotta a
valóságba.
Ó,
igen. Ez a lehetőség az ő terveiben is előkelő helyet kapott! Csakhogy
valószínűleg nem ugyanazon okok miatt.
A
szíve a bordáit ostromolta, miközben beléptek az ajtón, és mikor végleg
kettesben maradtak, a józanész háttérbe vonult, átadva helyét az ösztönöknek.
Amin csak rontott az a tény, hogy megérezte Corie vágyát. A lány szeme buján
csillogott, bármennyire is el akarta rejteni előle. Annyira kívánta Qhuinnt,
amennyire Qhuinn őt.
És
ott volt vége a fiúnak.
Egy
lépésből átszelte a közöttük lévő távolságot, majd vadul a karjába kapta a
lányt és csókolni kezdte. Nem finomkodott, nem is tudott volna. Szenvedélyesen
a szájába hatolt és közben megragadta a fenekét, hogy felemelve a földről, a
derekára kulcsolja a lábát. Corie pedig megtette. Egész testével Qhuinnhez
simult, ujjai a hajába túrtak és szorította magához, mintha nem akarná
elengedni soha többé.
Qhuinn
biztos lábbal ment oda az ágyhoz, majd fektette le a lányt, miközben egy
pillanatra sem váltak el egymástól. Egyik kezével megtartotta magát fölötte,
nehogy agyon nyomja szegényt, míg a másikkal simogatni kezdte. Élvezettel
fedezte fel a melleit – egyelőre ruhán keresztül – valamint lapos hasát, aztán
formás combjait, amik a dereka körül voltak.
A
vágy, hogy teljesen megjelölje, hogy a testén mindenhol ott legyen az illata,
olyan erős volt, hogy nem tudott ellenállni neki. A józanság már rég a múlté
volt. Csak arra tudott gondolni, hogy beléhatol és hallja az élvezettel teli
sóhajokat és nyögéseket. Abban a pillanatban a fél karját megadta volna
mindezért.
Ám
Corie máshogy gondolta.
O*o*o*O
Qhuinn
csókja olyan volt, mint egy forró lávafolyam, ami végigszáguldott az ereimben
és lángra lobbantotta a testemet. Minden porcikám kínzóan lüktetett és vágyott
rá. Vágyott a kezére, a szájára, mindenére.
Elfogyott
a levegőm, ezért meg kellett szakítanunk a nyelvjátékot, de ez nem szegte
kedvünket. A kényeztető ajkak a nyakamra siklottak, miközben kezei a mellemet
simogatták. Hátrafeszítettem a hátam, hogy még jobban belesimulhassak abba a
hatalmas tenyérbe. Soha életemben nem éreztem még ehhez foghatót. Beharaptam az
alsó ajkam, nehogy felsikoltsak. Qhuinn csípője lassú ütemben mozogni kezdett
fölöttem és bár több rétegnyi ruha volt közöttünk, kemény férfiassága a legjobb
helyen ért hozzám.
Kész,
ennyi – ez volt az utolsó értelmes gondolatom. – Eddig bírtam ellenállni neki.
Csakhogy
akkor azok a hihetetlenül finom ujjai elkezdtek bekúszni a felsőm alá.
Megrándultam, mikor megéreztem őket a csupasz hasamon, ám mikor elindult
felfelé, a melltartómhoz, kipattantak a szemeim.
Ez
így nem jó! – sikítottam gondolatban, pedig nagyon
is akartam. A testemben nem véletlenül tombolt a szenvedély, de az agyam
tiltakozott a tettem ellen.
-
Ne! – ragadtam meg a kezét épp mielőtt elérte volna a célját.
Qhuinn
zihálva emelte fel a fejét a nyakamból. Szemei ködösek voltak, szemöldökeit
összehúzta.
Elszégyelltem
magam, amiért ismét nemet mondtam neki. Annyira gyerekes voltam. Nem is
értettem, mit eszik rajtam Qhuinn, aki bárkit, szó szerint BÁRKIT megkaphatott,
akit csak akart. Egyedül én voltam olyan szerencsétlen, aki képtelen elengedni
magát a karjában és hagyni, hogy szeresse.
-
Sajnálom… - tört ki belőlem önkéntelenül, és elfordítottam a fejem, hogy ne
lássa feltörő könnyeimet. Az elhatározás, miszerint sosem sírok senki előtt,
megtörni látszott, ahogy elhomályosult a tekintetem.
Lefejtettem
róla a lábaimat, amivel jeleztem, hogy szeretném, ha lemászna rólam, amit meg
is tett. Szólni nem szólt egy szót sem, bár nem is nagyon volt rá szükség. El
tudtam képzelni mit gondolhat most rólam. Egy gyerekes kislány voltam, akiből
már nagyon elege volt. Nem is csodálkoztam rajta. Abban a pillanatban – főleg,
hogy a testem még mindig vágyott rá – nekem is elegem volt saját magamból!
-
Nincs semmi baj – szólalt meg egy percnyi csend után. Hangja reszelős volt, de
őszintének tűnt. Nem értettem őt. Éreztem mennyire akar. Éreztem mennyire erős vágyak
tombolnak benne, most mégis vigasztalni próbált. Mi a franc?
-
Ne mond ezt! – kértem, de nem néztem rá. Olyan mérges voltam magamra, mint
addig még soha.
Qhuinn
odahajolt hozzám, bár én még mindig megrögzötten elfordulva feküdtem.
-
Szeretlek – suttogta a fülembe, mire csak még nyomorultabbul éreztem magam.
Képtelen voltam tovább ott maradni, és elviselni a kedvességét.
Felpattantam
az ágyról és utat engedve az indulataimnak, kitörtem.
-
Azt hiszed, ha ezt ismételgeted, majd előbb lefekszem veled? – kérdeztem
dühösen, ám mindez nem neki szólt, hanem saját magamnak, de nem tudtam
visszafogni magam.
-
Tessék? – ült fel az ágyon. Szemei elkerekedtek a megdöbbenéstől.
-
Hallottad – vágtam rá. – Ez nekem nem megy, Qhuinn, érted?! Nem megy!
Elfordultam,
majd járkálni kezdtem a szobában, mint valami félőrült.
-
Mi a fenéről beszélsz?
-
Menj el egy klubba és szedj fel valakit, aki nem utasít vissza! – kiáltottam
ismét szembefordulva vele. A szavak égették a számat, de nem tudtam megálljt
parancsolni nekik.
-
Elment az eszed?! – pattant fel ő is. Úgy meredt rám, mintha akkor látna
először életében és egy cseppet sem tetszett neki a látvány.
Annál
jobb
– gondoltam.
-
Nagyon is észnél vagyok – jelentettem ki lenyelve a gombócot a torkomból. – Az
lesz a legjobb, ha békén hagyjuk egymást. Mi nem illünk össze. Én nem tartozom
a te világodba, és ezt mindketten tudjuk.
-
Szeretlek a kurva életbe! – emelte fel most már ő is a hangját.
-
Ne ismételgesd már állandóan! – torkolltam le. – Ettől nem lesz jobb!
-
Akkor mitől lesz jobb? – kérdezte dühösen. – Ha nem beszélünk többé? A folyosón
majd menjünk el egymás mellett, mint két idegen? Te hozzám tartozol, Corie!
-
Nem – ráztam meg a fejem. – Nem tartozom hozzád és soha nem is tartoztam.
A
szobában hirtelen lejjebb esett a hőmérséklet, ami nem sok jót ígért.
-
Nem foglak elengedni! – jelentette ki keményen, mire hasonló intenzitással
válaszoltam.
-
Nem kell elengedned, ugyanis nem tartozom neked semmivel! Azt csinálok, amit
akarok!
-
Ez nem így működik! – tiltakozott villámló szemekkel.
-
Dehogynem! Szabad országban élünk, és ha én nem akarok veled lenni, hát senki
sem kötelezhet rá, hogy mégis megtegyem!
Istenem,
hazug szavak voltak, mégis ki kellett mondanom. Fájdalmat okoztam neki, és ami
azt illeti, saját magamnak is, mert nem voltam képes vele lenni úgy, ahogy azt
ő szerette volna. De mi mást tehettem volna? Nem tudtam ellentmondani a
természetemnek.
Szerettem
volna kiszaladni a szobából, hogy minél távolabb legyek tőle, de ahhoz, hogy az
ajtóhoz jussak, el kellett volna mennem mellette és biztos voltam benne, hogy
megpróbálna megállítani. Nem volt hát más választásom. Elfordultam tőle és
odaléptem az erkélyajtóhoz, amin át láttam a csillagos eget. Összefontam magam
előtt a karjaimat, ami segített egyben tartani széthullni készülő tagjaimat.
-
Most pedig kérlek, menj el! – mondtam erősen koncentrálva, hogy ne sírjam el
magam. – Szeretnék egyedül maradni.
-
Nem fogok csak úgy félreállni! – csattant fel.
-
Dehogynem – vágtam rá még mindig a hátamat mutatva neki. Megacéloztam magam, és
miközben úgy éreztem, a szavaktól megfulladok, kivetettem az utolsó kártyáimat.
– Ha csak nem akarsz összetűzésbe kerülni Wrath-szal vagy az Őrzővel.
Egy
pillanatig csend volt, csak a vad fújtatást hallottam, majd olyan tömény fájdalommal
teli hangot, ami végképp összetört.
-
Cseszd meg, Corie!
Közvetlenül
utána hangosan becsapódott az ajtó – csodálkoztam, hogy nem szakadt ki a
helyéről teljesen -, és tudtam, hogy végre egyedül maradtam. Már nem kellett
tartanom magam, nem kellett uralkodnom a hangomon, a síráson. Szabad folyást
engedtem a könnyeimnek és lassan leereszkedtem a szőnyegre. Ahogy ott ültem és
keservesen zokogtam mindazért, amit eltaszítottam magamtól, még mindig
átkaroltam a felsőtestem. Fájt még a levegővétel is. De ezt kellett tennem.
Hiába próbálta titkolni előlem, tudtam, hogy szenved. Azt hitte, nem vettem
észre, milyen feszülten ült a film közben a közelségem miatt. Pedig nagyon is
tudtam. Ahogy azzal is tisztában voltam, hogy egy olyan férfi, mint ő, nem
sokáig bírja szex nélkül. Márpedig én még nem adhattam meg neki azt, amit
akart.
Hosszú
percekig ültem ott, majd mikor már alábbhagyott a sírás, feltápászkodtam és
összeszedtem azt a néhány holmimat, ami nála volt. Amiatt is bűntudat gyötört,
hogy elüldöztem a saját szobájából, ezért minél hamarabb el akartam tűnni
onnan.
A
folyosó üres volt, nem találkoztam senkivel, miközben átmentem a saját
szobámba. Ott ledobtam a ruhákat az egyik fotelbe, majd bevackoltam magam az
ágyba és a fejemre húztam a takarót. Eszem ágában sem volt kijönni onnan az
elkövetkező néhány évtizedben, de az ajtón felhangzó kopogás eltérített a
tervemtől. Fújtatva kukucskáltam ki a takaró alól.
-
Ki az? – kérdeztem, mert tartottam tőle, hogy Qhuinn. Még egy ilyen menetet nem
éltem volna túl, az biztos.
-
Marissa vagyok – hallatszott a lágy hang az ajtó túloldaláról. – Szeretnék
beszélni veled.
Egy
pillanatra behunytam a szemem, majd belátva, hogy nem lehetek szegény lánnyal
olyan bunkó, hogy elküldöm a fenébe valamiért, amiről nem is ő tehet, feljebb
tornáztam magam az ágyban.
-
Gyere be.
Marissa
csodaszép volt. Akárhányszor láttam, mindig elcsodálkoztam rajta és ezúttal sem
volt ez másként. Hosszú, szőke haját ezúttal leengedve hagyta, így már majdnem
leért a derekáig. Arca azonban szokatlanul komolynak tűnt.
-
Hogy vagy? – kérdezte, miután becsukta maga mögött az ajtót, és leült az ágy
szélére.
-
Jól – vágtam rá. Persze hazugság volt, amire ő is azonnal rájött. – Miből
gondolod, hogy nem vagyok jól?
-
Találkoztam Qhuinn-nel – válaszolta magától értetődően.
-
Csodás – húztam el a számat. – És mit mondott? – kérdeztem ismét növekedésnek
induló gombóccal a torkomban.
-
Semmit. Nem volt rá szükség, minden az arcára volt írva. Mi történt?
Valódi
érdeklődést láttam az arcán, akárcsak a hangjában, amitől hirtelen Bianca
jutott eszembe. Ha otthon lettem volna, és hasonló helyzetbe kerülök,
valószínűleg őt hívtam volna fel, hogy jól kipanaszkodjam magam. De mivel nem
otthon voltam, hanem ebben az átkozott mesevilágban, nem nagyon válogathattam,
ha egy kis megértésre volt szükségem.
-
Összevesztünk – vallottam be elcsukló hangon.
-
Miért?
-
Nem is tudom, hogy mondjam el… - ráncoltam össze a szemöldököm, miközben
kerültem a tekintetét.
-
Bármit elmondhatsz nekem – fogta meg a kezemet kedvesen. – Megígérem neked,
hogy közöttünk marad.
Felpillantottam
az arcára és hálásan elmosolyodtam. Éppen erre volt szükségem. Egy barátnőre –
már ha mondhattam azt Marissára, hogy a barátnőm -, aki meghallgat és tanáccsal
lát el. És ha már tanácsnál tartunk, Marissa legalább tapasztaltabb volt, mint
én.
-
Gondjaink vannak a szexszel – mondtam ki egy szuszra.
Marissán
nem látszott, hogy meglepődött volna, sokkal inkább úgy tűnt, hogy erre
számított.
-
Pontosan melyik részével? – kérdezte.
-
Úgy az egésszel? – kérdeztem vissza, és elnevettem magam kínomban, aminek a
vége már inkább sírás volt.
-
Corie, nyugodj meg! – simogatta a kezemet, miközben kedves hangon folytatta. –
Mond el nekem, hogy mi történt, aztán majd együtt találunk megoldást a
problémára, rendben?
-
Ez annyira kínos – ráztam meg a fejemet.
-
Olvastál rólunk – mondta hirtelen. – Akkor arról is tudnod kell, hogy nos…
Butch-nak és nekem is voltak gondjaink a szexszel. – Most, hogy így mondta,
valóban emlékeztem rá, hogy bizony tényleg nem alakultak gördülékenyen közöttük
a dolgok. – Látom, tényleg így volt – egy kissé elpirult, de azért nem hagyta
abba. – Akkor arra is emlékezhetsz, hogy akkor én is elbeszélgettem valakivel
erről…
-
Beth-szel – vágtam rá, mire bólintott.
-
Igen, Beth-szel. És utána sokkal jobban éreztem magam. Nem vagy egyedül a
gondjaiddal. Nekünk is voltak problémáink, és valószínűleg lesznek is még. A
barátok viszont arra valók, hogy segítsenek, mikor szükségünk van rá.
Erőt
merítve szavaiból, bólintottam, majd belekezdtem.
-
Nem arról van szó, hogy én… hogy én nem akarom Qhuinnt – mondtam. – Én csak
egyszerűen bepánikolok, amikor közel kerülünk a dologhoz, érted? Alig ismerem
még, és ő annyival tapasztaltabb, mint én, aki csak két hét múlva leszek
tizennyolc éves. Egy egész életnyi tapasztalattal le vagyok maradva mögötte,
sőt, annál sokkal többel. Én még szerelmes sem voltam eddig sohasem.
-
De Qhuinnt szereted? – kérdezett közbe.
Nem
haboztam a válasszal.
-
Igen – vágtam rá. – Szeretem őt.
-
Akkor ne aggódj! – mondta. – Ő is szeret téged, és biztos vagyok benne, hogy
megérti, ha te még nem állsz készen a szeretkezésre.
-
Éppen ez a baj! – bukott ki belőlem. – A testem készen áll, de az agyam nem.
Qhuinn nagyon kedves és tényleg megérti, de szenved emiatt, akárcsak én.
Marissa
összevonta szép ívű szemöldökét és pár másodpercig csak az arcomat
tanulmányozta.
-
Mi az, ami visszatart? Az, hogy korai?
-
Igen. Korai még, mert alig pár napja ismerem és az a tudat sem segít túl sokat,
hogy milyen sok lánnyal volt előttem dolga.
-
Igen, hallottam róla, hogy Qhuinn nagy nőfaló – húzta el a száját, amire csak
bólogatni tudtam. – Az én véleményem az, hogy emiatt ne szakíts vele. Ne
erőltessétek a dolgokat, majd minden megtörténik akkor, amikor meg kell
történnie.
-
Ma este elküldtem – vallottam be.
-
Pontosan mit mondtál neki? – kérdezett vissza rosszat sejtve. És milyen igaza
volt.
-
Hogy nem illünk össze és, hogy nem vagyok az övé – foglaltam össze
nagyvonalakban.
-
Szentséges Isten… - nyögött fel Marissa. – Miért csináltad ezt?
-
Nem tudom! – fakadtam ki, és két tenyerembe rejtettem az arcom. – Én csak nem
bírtam már elviselni, hogy olyan kedves velem. Haragudtam magamra, amiért
megint visszautasítottam és azt akartam, hogy… Nem is tudom… Talán, hogy
továbblépjen és boldog legyen, mint előttem volt.
-
Jaj, Corie! – sóhajtott fel. – Előtted nem volt boldog – mondta. – Nem ismerem
őt olyan közelről, de abban biztos vagyok, hogy nem volt boldog. Nehéz élete
volt mindig, és még a saját családja is eltaszította magától. Azt hiszem nagyon
belegyalogoltál most a lelkébe.
Összeszorult
a gyomrom a hirtelen felismeréstől. Néha olyan alapvető dolgok nem jutottak
eszembe a testvériség világáról, amit egyébként félálomban is tudtam volna. Így
volt ez Qhuinn és a családja viszonyával is. Természetesen tudtam róla, hogy
milyen karót nyeltek a szülei, hogy mennyire az elit és a hagyományok irányítják az életüket. De mikor Qhuinn-nel
kiabáltam, eszembe se jutott, hogy talán feltépem a régi sebeket, amik épphogy
behegedtek.
-
Mit tettem?! – borzadtam el.
-
Még nincs minden veszve – nyugtatgatott Marissa. – Keresd meg, és kérj
bocsánatot. Nem fog haragudni rád, hidd el nekem.
-
De az még nem megoldás a másik dologra – döntöttem hátra a fejem a háttámlához,
így láthattam a plafont fölöttem. Reménykedtem benne, hogy a fejemre szakad,
amiért olyan meggondolatlan hülye voltam.
-
Szerintem azzal sem lesz semmi bajotok – mondta. – Csak egy kis időre van
szükséged és arra, hogy egyáltalán megszokd Qhuinn közelségét. Nem olyan könnyű
közel engedni magunkhoz egy férfit. Tudom, én is jártam a te cipődben –
mosolyodott el. – Na persze nem teljesen ugyanabban, de azért hasonlóban. És
látod, minden helyrejött idővel. Nálatok is így lesz majd.
Hinni
akartam én neki, naná, hogy azt akartam, de nem volt könnyű. Éreztem magamban
azt a hatalmas zűrzavart és a számtalan megválaszolatlan kérdést, ami folyton a
fejemben zsongott, és úgy éreztem, mindez ezerfelé tép. Egyetlen egy dologban
voltam már csak biztos: szerettem Qhuinnt és egy emeletes marha voltam, amiért
el akartam üldözni magamtól.
Szia csaj :)
VálaszTörlésNagyon tetszett a feji és már most alig várom a kövit. Olyan soká van még jövő hét péntek :(
Sajnálom szegény Qhuinnt,de Coriet is. Remélem a kövi részben mindent tisztáznak.
Bár én várom a 18-as karikás részeket is,de tudom túl hamar lenne Corienak ;)
Kérlek azért siess a kövivel,mert tényleg már most alig várom :)
Jó 7végét:)
Szió.
A
Szia Zoe!
VálaszTörlésAnnyira tetszett ez a feji,hogy nem tudom,hogy fogom kibírni a következőig!
Sajnálom szegényeket főleg Qhuinnt,de persze Coriet is,tényleg hamar lenne a számára és ezen a fiú múltja sem segít sokat .Remélem a következőben tisztázódnak a dolgok közöttük és Qhuinn nem csinál valami irtó nagy baromságot,mint pl lefekszik egy csajjal.
Én is várom a 18-as karikás részeket,de Corienak még hozzá kell szoknia Qhuinnhez először.
Nagyon várom a következőt!
Jó hétvégét!
Puszi Rena
Nagyon tetszett ez a rész, bár kár hogy még nem békültek ki nem tudom hogy bírom ki jövőhétig.... Remélem nem lesznek sokáig fasírtban...
VálaszTörlésNagyon várom a következőt..
Panna
Szia Zoe!
VálaszTörlésHmmm, fincsi volt!:) Tudom, sokan nem értenek velem egyet, de én örülök ennek a kavarodásnak...! Persze Corie-t szívesen fejbe verném a hiszti miatt! Ez majd kicsit felrázza, most lehet kaparni, hogy helyre hozza a dolgokat! :) Oké, egy részről érthető a szűzies viselkedés, de a bunkóság már más. Hibázott!
Szegény Q! Nem hinném, hogy mással vigasztalódna, de mivel szándékosan fájdalmat okoztak neki, ezért aligha tudja egy "Bocsi" után elfelejteni... Jogosan!
Marissa kedves volt.
Nagyon klassz feji volt, KÖSZÖNÖM, hogy olvashatlak! :)))
Puszi
Szia Zoe! ;-))) Most sem vagyunk túl közel a forró dolgokhoz,bár történt egy s más de aztán jött a hideg vizes lepedő! :-/ Imááááááádlaaaaaaaaaaak csajszi! :$ <3 ;-DD És ezt most nem csak úgy mondtam!Szuper író vagy és nagyon sokat segít,hogy olvashatlak,így a pocsékabbnál poccsékabb hetemet mindíg mosollyal fejezem be! *-* ;-)) Ami a mostani fejit illeti remélem Qhuinn hamar megbocsát élete szerelmének XD Mert bár elég nagy szemétség volt amit Corie tett és mondott azért látszik,hogy nagyon szereti Qhuinnt és ő is nagyon szenved! :( Alig várom a jövő pénteket!!Sok puszika :*
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésKöszi a komikat és a szavazatokat!!:)
Anikó!:)
Örülök, hogy tetszett.:) És annak is, hogy megérted Corie-t.:)
Rena!:)
Az, hogy hogy oldják meg ezt a helyzetet, a következő fejezetben ki fog derülni. És azt hiszem tetszeni is fog neked/nektek.:P:D
Panna!:)
Mindent megtudsz a kövi fejezetből.:D
Gabriella!:)
Nem mondom, hogy nem értelek meg, de én Corie mellett vagyok.:D /Gondolok itt a fejbe verném a hiszti miatt megjegyzésedre.:D/
Hát-hát… Egy összekötődött szerelmes férfi sok mindent elnéz a szerelmének, de majd meglátjuk ők hogy oldják meg.:)
Én köszönöm, hogy olvasol!!:))
Alexa!:)
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy!:D Örülök, hogyha jobb kedvre deríthetlek a fejezetekkel.:)
Ahogy mondod, Corie nagyon szereti Qhuinnt. Jobban, mint azt ő maga tudná… És itt most egy bizonyos dologra gondolok, ami majd jónéhány fejezet múlva lesz esedékes.:)
Még egyszer köszönöm!!!:)
Puszi, ZoeH
Szia Zoe:)
VálaszTörlésMár régebben rá leltem a történetedre de addig nem akartam bele kezdeni amíg vmilyen szinten képbe nem vagyok úgy mond a történet alapjaival és elkezdtem el olvasni az eddig meg jelent könyveket és nem sokára végzek is velük:)
Nagyon tetszik a történeted, és kíváncsian várom hogy mit is hozol majd ki belőle:)
Hát nem lepődtem meg rajta hogy Corie és Qhuinn bizony a szex miatt összekapnak én teljesen meg értem Coriet hiszen neki még nagyon korai lenne a dolog. és Qhuinnek mos meg kell tanulni mi az az ön meg tartoztatás:) Reméljük nem fog hülyeséget csinálni,mert Corie megbántotta. Marissa nagyon kedves volt Corieval,sztem kell neki vki akivel beszélhet ilyen dolgokról:)
Hát nagyon várom a folytatást:) És nem feltétlenül kell ténylegesen lefeküdniük egymással hogy az a bizonyos feszültség oldódjon,csak az kérdés Corie lesz e olyan bátor:)
Puszi Kolett
Szia Kolett!:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy végül csak elkezdted a történetemet, és hogy miatta elkezdted az FTT könyveket olvasni. Sok rajongója van már így is, de sosem leszünk elegen.:D:D
Örülök, hogy tetszik a törim.:)
Hahaha... Qhuinn és az önmegtartóztatás??:D:D:D Ilyet se hallottam még.:D:D
Marissát nagyon nem kedveltem az első pár könyvben, az agyamra ment a neveltetésével meg azzal, hogy olyan karót nyelt volt, aztán valamikor a könyvük /4.Életre keltett szerető/ közepe körül elkezdtem megkedvelni őt.:) És nagyon tetszik az a jellemfejlődés, amin keresztülment.:)
Éppen ezért nem is gondolkodtam, azonnal tudtam, hogy Corie jóban lesz vele.:)
Hogy mit hoz a jövő, hogy fogják megoldani ezt a szex kérdést, majd kiderül.:D:D
Köszi, hogy írtál.:)
Puszi, ZoeH